Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Csoportkép hölgyekkel. A szoroptimisták Szvetelszky Zsuzsanna, www.találjuk-ki.hu, 2006. október 26. Minél jobban hálózódunk, annál erõsebb a társadalmi helyzetünk. Ez a valódi nõi érdekérvényesítésre is vonatkozik – a rendszerváltás után is. Tanúi lehetünk, amint a többpártrendszerre épülõ demokráciában – hol lassabban, hol gyorsabban – szervezõdnek, akár újraszervezõdnek a nõi civil hálózatok. Szükség is van az új keretekre, de az új tartalmakra is: a nõi életpálya biológiai és társadalmi okokból jelentõsen eltér a férfiak klasszikus karriermodelljeitõl. A külsõ elvárások ugyanúgy szaporodnak, a gyorsulás is kihat a nõk döntéseire, miközben a várandósságtól a gyermeknevelésig, az unokák támogatásáig megannyi hagyományos mérföldkõ tagolja a nõi létet. A rendszerváltás elõtti idõszak sajnos nem igazán adott teret az alulról szervezõdõ csoportoknak: emiatt a most alakuló szervezetek többsége részben anyagi gondokkal, részben a kulturális minták hiányában az elismerés nehézségeivel küszködik. Schadt Mária társadalomkutató egy, a nõi civil szervezeteket elemzõ tanulmányában megállapítja, hogy bár az egyes politikai pártok ideológiájában erõsödik a hagyományos nõi szerepek – feleség, anya, háziasszony – iránti igény, de a megvalósítást anélkül ösztönzik, hogy a családok anyagi nehézségeire alternatívákat mutatnának. Mégis: idestova nyolcvanöt éve mûködik egy olyan nemzetközi szervezet, melyet lényege különböztet meg a többi nõegylettõl: nem a karrier, hanem a hivatás szolgálatát állítják tevékenységük középpontjába. Az elsõ szoroptimista klub 1921-ben alakult Kaliforniában, két évre rá megkezdõdött az európai klubok alakulása is, elõször természetesen Londonban és Párizsban. 1928-ban megalakultak az amerikai és az európai klubok kontinentális föderációi. Elsõ világkongresszusukat Londonban tartották, 1930-ban, közel háromszáz küldöttel. 1978-ban már 55 országban voltak tagszervezeteik, a világ minden kontinensén. Leghíresebb apostoluk a francia Suzanne Noel volt, az elsõ plasztikai sebészek egyike, aki haláláig világszerte elkötelezetten – és gyakran saját zsebbõl finanszírozva – támogatta a klubhálózat bõvülését és fennmaradását. A szoroptimista klub nem kávézó úrinõk gyülekezete, és háztartásbelieket sem fogadnak be. De nem is öncélú, vagy politikai ambícióiknak terepet keresõ szüfrazsettek: szervezeteikben minden szakma képviselteti magát – és minden szakma legjobbjai –, de csak egy fõvel: Hollandiában egy fogorvosnõ például hosszú ideig várólistán volt, mert az ottani helyi szervezetben már volt fogorvos. Azzal, hogy minden tag egy-egy foglalkozási ágat képvisel, arra törekszenek, hogy átfogják, leképezzék az egész társadalmat. Képességeiket, tapasztalataikat, jártasságaikat arra használják fel, hogy ne bevett jótékonykodási cselekedetekkel, hanem valódi szakértelemmel: kompetencia alapú aktivitásokkal szolgálják tágabb és szûkebb értelemben vett közösségeiket. Igen, szûkebb körben is szorgoskodnak: bár készek arra, hogy a világ minden táján beágyazódjanak a kapcsolatrendszerekbe, ezzel különleges átjárást biztosítva a kultúrák között, emellett a saját ismeretségi körükben és a kisebb településeken is keresik a rászorulókat, és személyre szabott segítséget nyújtanak nekik. Az embertõl emberig keretben megvalósuló megoldások elsõsorban életviteli tanácsokra, konkrét munkalehetõségek felkutatására vonatkoznak. Soror optima – a görög eredetû kifejezés jelentése: a legjobb nõvér. A szoroptimizmus központi fogalma az altruizmus, összetartó ereje pedig a szolidaritás. Eszméje – melynek lényege: képzett nõk fognak össze a jó ügyért – diktatúrában nem mûködik, csak demokráciában. Pedig nem politikai csoportról, hanem párttól és vallástól is független, elfogulatlan, szolgálatokat nyújtó szervezetrõl van szó. Hitler uralma alatt a legtöbb európai országban megszûnt vagy szünetelt a klubok mûködése, s csak lassan éledtek újjá – Kubában ma sincs szoroptimizmus. Korábban a nõk magától értetõdõen ki voltak zárva a társadalom elitklubjaiból, de ma már a például a Rotary is fölveszi a nõket, s ez valamelyest csökkenti a szoroptimista mozgalom súlyát. Anélkül azonban, hogy a tevékenységük jelentõségét kétségbe vonná! Egy csipetnyi exkluzivitással kevesebb – ám annál több a probléma és a megoldandó gond a szédítõ tempóban gyorsuló világ minden táján, ahol a nõknek különösen észnél kell lenniük, hogy ne terelje el a figyelmüket az új típusú karrierek, az ál-kihívások talmi csillogása. A szoroptimisták tevékenysége ezért a jövõbeni szükségletekhez is kapcsolódik: aktív befolyást akarnak gyakorolni a társadalom pozitív változásaira. Ehhez nemcsak tájékozottnak kell lenni, de a társadalmi folyamatoknak is a részeseivé kell válni – ezt támogatja a „hivatás alapon” szervezõdõ tagság. Divatos kifejezéssel élve, „profiljuk” elég széles: a menekültügy, az oktatás, a környezetvédelem, az egészségügy, az emberi jogok kérdései egyaránt beletartoznak. Mindez némiképp specifikálva, a nõi részvétel jellegzetességeibõl kifolyólag – bátorítják és lehetõségeikhez képest növelik a nõk részvételét a döntések elõkészítésében. A nõk speciális szükségleteinek figyelembe vétele a hivatás, az irányítás, a képzés (az átképzés, stb.) területein is elengedhetetlen. A budapesti klubot annak idején gróf Apponyi Albertné és Rosenberg Auguszta, a Nõszövetség alelnöke indították el. Az alapító tagok között volt tanár, építész, villamosmérnök, orvos, matematikus, pénzügyi szakértõ, tolmács, idegenvezetõ. Magyarországon a rendszerváltás után éledt fel igazándiból a mozgalom, bár az ötvenes években már voltak titkos összejövetelek. Hazánkban jelenleg már öt klub mûködik országszerte, több mint száz taggal: Budapesten, Szegeden, Sopronban, Pécsett és Nyíregyházán. Svájcban a szoroptimisták havonta öt percet kapnak a televízióban: ennyi idõ éppen elég ahhoz, hogy a társadalom eleget tudjon ténykedésükrõl, és létük, jelentõségük bekerüljön a köztudatba. Nálunk szûkösebb médiafigyelemmel gazdálkodhatnak, de azért eléggé ismertek: leginkább persze ott, ahol szükség van rájuk. Az ipolytölgyesi gyermekotthon, a hûvösvölgyi szociális otthon is kapott támogatásukból, emellett segítik a fogyatékosokat is, valamint a hátrányos helyzetû, de tehetséges diákokat, mûvészi tehetségeket – például abban, hogy eljuthassanak a nemzetközi versenyekre, képzésekre. Támogatják a Magyar Hospice Alapítványt (mely a halál méltóságának visszaállításáért, a betegek életminõségének javításáért küzd), a Fehér Kereszt Alapítványt (küldetésük a magyar gyermekvédelem megújítása, a családok gyermekmegtartó erejét megtartó mentálhigiénés modellek kidolgozása, azok gyakorlati megvalósítása). A nõk társadalmi megítélése ambivalens: a társadalom számára létfontosságú hagyományos nõi feladatokat a társadalom még mindig alig értékeli. A nemzetközi szoroptimista filozófia jelmondata: „Accepting the Challenge”. A magyar mozgalom kiterjeszti ezt a gondolatot: „Ha a nõk helyzetén javítunk, az egész társadalom bajain segítünk”. Soroptimist International Szvetelszky Zsuzsanna Csoportkép hölgyekkel. A szoroptimisták, www.találjuk-ki.hu, 2006. október 26.